Szaporodjatok és sokasodjatok!

A rajzolási segédvonalak (vezetővonalak) nagymértékben megkönnyítik a diákon az alakzatok és objektumok vizuális igazítását. Alapértelmezésben a dia függőleges és vízszintes tengelye jelenik meg, ami egyúttal kijelöli a dia középpontját. is (1. ábra), megkönnyítve ezzel a dia arányainak áttekintését is. A segédvonalak segítségével olyan diaelrendezés is könnyedén kialakítható, amelyeket a program nem tartalmaz előzetesen beépítve. A segédvonalak természetesen nem jelennek meg sem vetítés közben, sem nyomtatáskor.

1. ábra: Alapértelmezett segédvonalak
A segédvonalak a bal egérgomb nyomva tartása közben tetszőleges helyre átvonszolhatók. Az egérmutató helyén megjelenő szám mutatja az aktuális, a középvonaltól mért távolságot (2. ábra). A mozgatás egysége a beállított térköz, de − miként arról egy korábbi írásban már esett szó − az Alt billentyű egyidejű nyomva tartásával akár a rácspontok között is elhelyezhetők a segédvonalak.

2. ábra: Áthelyezett segédvonalak
A segédvonalak nem állíthatók be diánként eltérő módon, így szerfelett bosszantó, ha ilyen igény merül fel. De erre a problémára is van megoldás, ugyanis a segédvonalak szaporíthatók. Egy már létező segédvonalból kiindulva a Ctrl billentyű nyomva tartása mellett további segédvonalak helyezhetők el a dián. Ezzel a módszerrel valamennyi szükséges segédvonal létrehozható és elhelyezhető (3. ábra), és nincs szükség a segédvonalak állandó áthelyezésére. Irányonként legfeljebb 8 segédvonal húzható.
A feleslegessé vált többszörözött segédvonalaktól úgy tudsz megválni, hogy egyszerűen lehúzod őket a diáról.

3. ábra: Többszörözött segédvonalak

A segédvonalak a vizuális igazításon túl akár az objektumok méretének, illetve a köztük lévő távolság mérésére is használhatók. Ha egy segédvonal áthelyezése vagy többszörözése közben nyomva tartod a Shift billentyűt is, akkor az egérmutató helyén megjelenő szám nem a középvonaltól, hanem a kiinduló ponttól, mint nulla ponttól méri a távolságot (4. ábra).

4. ábra: Távolságmérés segédvonallal

A segédbillentyűk kombinálhatók is, így igényeid szerint tetszőlegesen használhatod az Alt+Ctrl (segédvonal többszörözése rácspontok közötti elhelyezéssel a középvonaltól számított távolságméréssel), az Alt+Shift (segédvonal áthelyezése rácspontok közé a kiindulóponttól történő távolságméréssel), a Ctrl+Shift (segédvonal többszörözése rácsponton történő elhelyezéssel a kiindulóponttól történő távolságméréssel), sőt, még az Alt+Ctrl+Shift (segédvonal többszörözése rácspontok közé a kiindulóponttól történő méréssel) billentyűkombinációkat is.

Mennyi 30?

− Gépház! Mennyi?
− 30!
− Mi 30?
− Mi mennyi?


Megfigyelted már azokat a bűvös számokat, amelyek oly "segítőkész" módon jelennek meg az egérmutató mellett, amikor az egérrel állítasz sormagasságot vagy oszlopszélességet az Excelben? De vajon azt tudod-e, hogy melyiket milyen mértékegységben kell értelmezni? Nyomtatásban hány centiméter magas az alapértelmezett sor és hány centiméter széles az alapértelmezett oszlop? Nos, e kérdésekben már nem annyira segítőkész a Microsoft.

Látszólag a bőség zavarával kell megbirkóznunk, minthogy mindkét esetben két különböző szám is látszik. Mind a sormagasság, mind az oszlopszélesség esetében a második (zárójelben lévő) szám mögött valóban fel van tüntetve a mennyiségi egység: képpont (pixel). Előttem ugyanakkor teljes homály fedi, mit is kellene kezdenem ezzel az információval. Munkám során (ide értve a hozzám intézett számtalan kérdés megválaszolását is) soha nem merült még fel olyan igény, hogy az oszlopszélességet vagy sormagasságot képpontban határozzam meg. Tapasztalatom szerint az esetek túlnyomó részében a tartalomhoz igazodó optimális méretet használunk. Precíz méretek beállítására olyankor van szükség, amikor egy papír alapú nyomtatvány pontos képét kell előállítani, ami a kitöltést követően nyomtatásra is kerül, de ilyenkor sem képpontban számol az ember, hanem ostoba európaiként centiméterben. És pontosan ez az, amit a program nem támogat.

A másik − sorrendben első − bűvös számot illetően korántsem ennyire egyszerű a helyzet, mivel a számokat más-más mennyiségi egységben kell értelmezni a sormagasság, illetve az oszlopszélesség tekintetében.

A sormagasság esetében az első érték mennyiségi egysége pont. Ez végképp horrorisztikus.
ad 1: ez a mennyiségi egység legalább annyira haszontalan, mint a képpont. A pont egy tipográfiai mértékegység, a betűméret mennyiségi egysége. A sormagasság tekintetében történő alkalmazása értelmetlen, hiszen az Excel egy bizonyos távolságot tart a betűk alatt és felett, amit a betűméret függvényében számol ki automatikusan. Ennek mértékére − ellentétben a Word táblázattal, ahol ez beállítható − sajnos semmiféle hatásunk nincsen a táblázatkezelő programban.
A betűméret változtatásával a sormagasság is automatikusan és arányosan együtt változik (12→15, 24→30, 72→90), kivéve, ha manuálisan beavatkoztunk, azaz egy konkrét értéket mi magunk adtunk meg. (Ez utóbbi esetben a sormagasság mindaddig nem változik többé a betűméret változásának hatására, amíg ismét vissza nem térünk az automatikus sormagassághoz.)
ad 2: ha pontot, mint mennyiségi egységet hallunk emlegetni, nem árt tisztáznunk, milyen pontról is van szó. Teljes joggal gondolhatnánk, hogy a Didot-féle tipográfiai pontról van szó, de tévedünk. Tévedünk, mert megint azzal az ostoba európai fejünkkel gondolkozunk. Az MS Office programcsalád valamennyi terméke esetében, ahol betűméretet lehet állítani, PostScript pica-pontról van szó.

És végül a nyalóka: az első szám értelmezése az oszlopszélesség esetében. Ekkora kavalkád után szinte meg sem lepődünk azon, hogy egy újabb mennyiségi egységgel, a karakterszámmal van dolgunk. Az érték azt mutatja, hogy hány "n" betű (félkvirt) fér el a cellában a normál stílusban meghatározott betűtípus alkalmazása esetén.
Tekintettel arra, hogy az esetek jelentős részében arányos (proporcionális) betűtípusokat használunk, ez a mennyiségi egység is teljesen haszontalan, hiszen erre az adatra csak aránytalan (rögzített szélességű) fontok esetén lehetne alapozni. Az a tény pedig, hogy az alapértelmezett oszlopszélesség nem egész szám, egyenesen hátborzongató.

|— Csak erős idegzetűeknek! kezdete
A magyarázat a Napnál is világosabb: Az Excelben egy oszlop szélességének alapértéke 8 karakter. A program a normál stílusban megadott betűméret alapján átszámítja ezt az értéket képpontra, majd felkerekíti 8 legközelebbi egész számú többszörösére. (Ez meggyorsítja a képernyőn történő görgetést.) Az általunk látott oszlopszélesség nem más, mint a képpontban számított szélesség visszaszámítása karakterszámra. ("Oh! irgalom atyja ne hagyj el!")
Ez a magyarázata annak a − tizedes értéket is tartalmazó oszlopszélesség alkalmazása esetén olykor tapasztalható − jelenségnek, hogy az Excel nem pontosan azt az oszlopszélességet alkalmazza, amit megadtunk.
← Csak erős idegzetűeknek! vége —|

Az oszlopszélesség esetében − miként a sormagasságnál is − nyilvánvalóan a tartalomhoz igazodunk, űrlapok esetében pedig valamiféle metrikus hosszmértéket szeretnénk használni. Microsoft ősatyánk sajnos ismét nem kegyes hozzánk.

Alapértékek

Betűtípus Betűméret
(pont)
Sormagasság
(pont)
Oszlopszélesség
(karakter)
→| MSO 2003 Arial 10 12,75 8,43
MSO 2007 |→ Calibri 11 15,00 8,43


Gyakorló feladat
Alakíts át egy munkalapot négyzethálóssá. A sorok magassága és az oszlopok szélessége egyaránt 0,5 centiméter legyen! (Remekül lehet rajta amőbázni...)

nemecsek ernő

Ha a Pál utcai fiúk ezt tudták volna, szegény Nemecsek kisbetűkkel írt nevét milyen egyszerűen kijavíthatták volna!
Ha egy szövegrész kijelölését követően megnyomod a Shift+F3 billentyűkombinációt, akkor a szöveg először Nagy Kezdőbetűsre (tulajdonnevek helyesírása), újabb megnyomásás után pedig NAGYBETŰSRE (verzál) változik. A következő megnyomás ismét kisbetűsre alakítja a szöveget.
Ez a gyorsbillentyű a Wordben és a PowerPointban egyaránt működik.
A Microsoft szokásos apró bakija: a menüből kiválasztható Mondatkezdő opció nem szerepel a Shift+F3 nyújtotta lehetőségek között. Hasonlóképp hiányzik a Váltás/vÁLTÁS lehetőség is, bár ez kevésbé problémás, hiszen az okos ember ezt a Caps Lock billentyű akaratlanul bekapcsolt állapotából következő hibát a megfelelő automatikus javítási beállítással könnyedén kiküszöböli.

Dolgozni csak pontosan, szépen...

Bosszankodtál már amiatt, hogy mennyire nagyvonalúan lehet csak tabulátor pozíciókat beállítani a vonalzón?
Nos, íme egy haszontalan apróság. Próbáld ki, mi történik, ha a pozicionálás közben nyomva tartod az Alt billentyűt... Tyűha! Ez aztán a precizitás! Vagy mégsem?
Mint azt a Microsoft esetében megszokhattuk, ez az eszköz sem tökéletes. Mi itt Európában még mindig azt az "ostoba" metrikus mértékegységrendszert használjuk, így általában  (és helyesen) centiméter van beállítva alapértelmezett mértékegységként. A skála finomsága 0,01 hüvelyk (0,0254 cm), függetlenül az alapértelmezett mértékegységtől. Így - bár a pozíciók centiméterben jelennek meg - időnként két-három egység is kimarad a skálán. Ebből  következik,  hogy ha valóban milliméter pontossággal szeretnél tabulátor pozíciókat beállítani, az egyetlen megoldás továbbra is az űrlap marad.
Ha tetszik ez a lehetőség, akkor feltétlenül érdemes tudnod arról, hogy ugyanez a módszer a PowerPointan is működik a vezetővonalak pozicionálása vonatkozásában.